szégyentelen
Hungarian
Etymology
szégyen (“shame”) + -telen (“-less, without”, adjective-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈseːɟɛntɛlɛn]
- Hyphenation: szé‧gyen‧te‧len
Adjective
szégyentelen (comparative szégyentelenebb, superlative legszégyentelenebb)
- shameless
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szégyentelen | szégyentelenek |
| accusative | szégyentelent | szégyenteleneket |
| dative | szégyentelennek | szégyenteleneknek |
| instrumental | szégyentelennel | szégyentelenekkel |
| causal-final | szégyentelenért | szégyentelenekért |
| translative | szégyentelenné | szégyentelenekké |
| terminative | szégyentelenig | szégyentelenekig |
| essive-formal | szégyentelenként | szégyentelenekként |
| essive-modal | szégyentelenül | — |
| inessive | szégyentelenben | szégyentelenekben |
| superessive | szégyentelenen | szégyenteleneken |
| adessive | szégyentelennél | szégyenteleneknél |
| illative | szégyentelenbe | szégyentelenekbe |
| sublative | szégyentelenre | szégyentelenekre |
| allative | szégyentelenhez | szégyentelenekhez |
| elative | szégyentelenből | szégyentelenekből |
| delative | szégyentelenről | szégyentelenekről |
| ablative | szégyentelentől | szégyentelenektől |
| non-attributive possessive - singular | szégyentelené | szégyenteleneké |
| non-attributive possessive - plural | szégyentelenéi | szégyentelenekéi |
Derived terms
- szégyentelenség
- szégyentelenül
Further reading
- szégyentelen in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.