kesereg

kesereg

Hungarian

Etymology

From Proto-Ugric *kȣ̈ćɜ (kȣ̈ćɜ-rɜ) (“bitter”)[1] + -eg (frequentative suffix).[2]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛʃɛrɛɡ]
• Hyphenation: ke‧se‧reg

Verb

kesereg

1. (intransitive) to grieve, lament over something
2. (transitive, literary, archaic) to bring up in a bitter way (to talk or write about someone or something with grief)

Conjugation

conjugation of kesereg

Infinitive			keseregni
Past participle			kesergett
Present participle			kesergő
Future participle			kesergendő
Adverbial participle			keseregve
Potential			kesereghet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	kesergek	keseregsz	kesereg	kesergünk	keseregtek	keseregnek
		Definite	kesergem én téged/titeket kesereglek	keserged	kesergi	keseregjük	kesergitek	kesergik
	Past	Indefinite	keseregtem	keseregtél	kesergett	keseregtünk	keseregtetek	keseregtek
		Definite	keseregtem én téged/titeket keseregtelek	keseregted	keseregte	keseregtük	keseregtétek	keseregték
Conditional mood	Present	Indefinite	keseregnék	keseregnél	keseregne	keseregnénk	keseregnétek	keseregnének
		Definite	keseregném én téged/titeket keseregnélek	keseregnéd	keseregné	keseregnénk	keseregnétek	keseregnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	keseregjek	keseregj or keseregjél	keseregjen	keseregjünk	keseregjetek	keseregjenek
		Definite	keseregjem én téged/titeket keseregjelek	keseregd or keseregjed	keseregje	keseregjük	keseregjétek	keseregjék
Conjugated infinitive			keseregnem	keseregned	keseregnie	keseregnünk	keseregnetek	keseregniük

Derived terms

• kesergés

References

1. Entry #1787 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN