bőkezű
Hungarian
Etymology
bő (“plentiful, ample”, adjective) + kezű (“handed”), from kéz (“hand”) + -ű (adjective-forming suffix).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ ˈbøːkɛzyː]
- Hyphenation: bő‧ke‧zű
- Rhymes: -zyː
Adjective
bőkezű (comparative bőkezűbb, superlative legbőkezűbb)
- generous, munificent, bounteous (giving unsparingly)
- Synonyms: nagylelkű, nagyvonalú, adakozó
- Antonyms: fösvény, fukar, szűkmarkú, zsugori
Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | bőkezű | bőkezűek |
accusative | bőkezűt | bőkezűeket |
dative | bőkezűnek | bőkezűeknek |
instrumental | bőkezűvel | bőkezűekkel |
causal-final | bőkezűért | bőkezűekért |
translative | bőkezűvé | bőkezűekké |
terminative | bőkezűig | bőkezűekig |
essive-formal | bőkezűként | bőkezűekként |
essive-modal | — | — |
inessive | bőkezűben | bőkezűekben |
superessive | bőkezűn | bőkezűeken |
adessive | bőkezűnél | bőkezűeknél |
illative | bőkezűbe | bőkezűekbe |
sublative | bőkezűre | bőkezűekre |
allative | bőkezűhöz | bőkezűekhez |
elative | bőkezűből | bőkezűekből |
delative | bőkezűről | bőkezűekről |
ablative | bőkezűtől | bőkezűektől |
non-attributive possessive - singular | bőkezűé | bőkezűeké |
non-attributive possessive - plural | bőkezűéi | bőkezűekéi |
Derived terms
- bőkezűen
- bőkezűség
References
- Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- bőkezű in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
- bőkezű in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031