beállta
Hungarian
Etymology
beáll (“to set in”) + -ta (noun-forming suffix amalgamated with the possessive)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈbɛaːltɒ]
- Hyphenation: be‧áll‧ta
Noun
beállta
- start of, beginning of, onset of
- 1989, Ádám Sebestyén, A bukonvinai székelység tegnap és ma (The Székelys of Bukovina Yesterday and Today), page 333:
- A halál beállta után a család részéről a legelső teendő volt a ronkonsággal és a faluval a haláleset tudatása.
- After the onset of death the very first action of the family was to let the relatives and the village know about it.
-
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | beállta | — |
| accusative | beálltát | — |
| dative | beálltának | — |
| instrumental | beálltával | — |
| causal-final | beálltáért | — |
| translative | beálltává | — |
| terminative | beálltáig | — |
| essive-formal | beálltaként | — |
| essive-modal | beálltául | — |
| inessive | beálltában | — |
| superessive | beálltán | — |
| adessive | beálltánál | — |
| illative | beálltába | — |
| sublative | beálltára | — |
| allative | beálltához | — |
| elative | beálltából | — |
| delative | beálltáról | — |
| ablative | beálltától | — |
| non-attributive possessive - singular | beálltáé | — |
| non-attributive possessive - plural | beálltáéi | — |
Further reading
- beállta in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- beállta in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)