αναπαλλοτρίωτο
Greek
Noun
αναπαλλοτρίωτο • (anapallotríoto) n (uncountable)
- (law) inalienability
Declension
αναπαλλοτρίωτο
case \\ number | singular |
---|---|
nominative | αναπαλλοτρίωτο • |
genitive | αναπαλλοτριώτου • |
accusative | αναπαλλοτρίωτο • |
vocative | αναπαλλοτρίωτο • |
Related terms
- see: απαλλοτρίωση f (apallotríosi, “expropriation”)