éleszt

éleszt

Hungarian

Etymology

él +‎ -eszt [1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːlɛst]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: éleszt

Verb

éleszt

1. (transitive, of a human) to revive, resuscitate
2. (transitive, of fire) to stir up, poke
3. (transitive, of conflict) to stir up, foment

Conjugation

conjugation of éleszt

Infinitive			éleszteni
Past participle			élesztett
Present participle			élesztő
Future participle			élesztendő
Adverbial participle			élesztve
Potential			éleszthet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	élesztek	élesztesz	éleszt	élesztünk	élesztetek	élesztenek
		Definite	élesztem én téged/titeket élesztelek	éleszted	éleszti	élesztjük	élesztitek	élesztik
	Past	Indefinite	élesztettem	élesztettél	élesztett	élesztettünk	élesztettetek	élesztettek
		Definite	élesztettem én téged/titeket élesztettelek	élesztetted	élesztette	élesztettük	élesztettétek	élesztették
Conditional mood	Present	Indefinite	élesztenék	élesztenél	élesztene	élesztenénk	élesztenétek	élesztenének
		Definite	éleszteném én téged/titeket élesztenélek	élesztenéd	élesztené	élesztenénk	élesztenétek	élesztenék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	élesszek	élessz or élesszél	élesszen	élesszünk	élesszetek	élesszenek
		Definite	élesszem én téged/titeket élesszelek	éleszd or élesszed	élessze	élesszük	élesszétek	élesszék
Conjugated infinitive			élesztenem	élesztened	élesztenie	élesztenünk	élesztenetek	éleszteniük

Derived terms

• élesztés
• élesztget
• élesztő

(With verbal prefixes):

• feléleszt
• újjáéleszt
• újraéleszt

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN