visszavágás
Hungarian
Etymology
visszavág + -ás (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈvisːɒvaːɡaːʃ]
- Hyphenation: visz‧sza‧vá‧gás
Noun
visszavágás (plural visszavágások)
- counter-attack, fighting back (an attack made in response to an attack by the opponents)
- (figuratively) comeback, retort, riposte (a quick and usually witty response to a taunt)
- (horticulture) pruning, cutting back (a removal of excess material from a tree or shrub)
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | visszavágás | visszavágások |
accusative | visszavágást | visszavágásokat |
dative | visszavágásnak | visszavágásoknak |
instrumental | visszavágással | visszavágásokkal |
causal-final | visszavágásért | visszavágásokért |
translative | visszavágássá | visszavágásokká |
terminative | visszavágásig | visszavágásokig |
essive-formal | visszavágásként | visszavágásokként |
essive-modal | visszavágásul | — |
inessive | visszavágásban | visszavágásokban |
superessive | visszavágáson | visszavágásokon |
adessive | visszavágásnál | visszavágásoknál |
illative | visszavágásba | visszavágásokba |
sublative | visszavágásra | visszavágásokra |
allative | visszavágáshoz | visszavágásokhoz |
elative | visszavágásból | visszavágásokból |
delative | visszavágásról | visszavágásokról |
ablative | visszavágástól | visszavágásoktól |
non-attributive possessive - singular | visszavágásé | visszavágásoké |
non-attributive possessive - plural | visszavágáséi | visszavágásokéi |
Possessive forms of visszavágás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | visszavágásom | visszavágásaim |
2nd person sing. | visszavágásod | visszavágásaid |
3rd person sing. | visszavágása | visszavágásai |
1st person plural | visszavágásunk | visszavágásaink |
2nd person plural | visszavágásotok | visszavágásaitok |
3rd person plural | visszavágásuk | visszavágásaik |
Further reading
- visszavágás in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.