vikárius

vikárius

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin vicarius.[1] With -us ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvikaːrijuʃ]
• Hyphenation: vi‧ká‧ri‧us
• Rhymes: -us

Noun

vikárius (plural vikáriusok)

1. (Roman Catholicism) vicar (a cleric acting as local representative of a higher ranking member of the clergy)

   Synonym: helynök

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	vikárius	vikáriusok
accusative	vikáriust	vikáriusokat
dative	vikáriusnak	vikáriusoknak
instrumental	vikáriussal	vikáriusokkal
causal-final	vikáriusért	vikáriusokért
translative	vikáriussá	vikáriusokká
terminative	vikáriusig	vikáriusokig
essive-formal	vikáriusként	vikáriusokként
essive-modal	—	—
inessive	vikáriusban	vikáriusokban
superessive	vikáriuson	vikáriusokon
adessive	vikáriusnál	vikáriusoknál
illative	vikáriusba	vikáriusokba
sublative	vikáriusra	vikáriusokra
allative	vikáriushoz	vikáriusokhoz
elative	vikáriusból	vikáriusokból
delative	vikáriusról	vikáriusokról
ablative	vikáriustól	vikáriusoktól
non-attributive possessive - singular	vikáriusé	vikáriusoké
non-attributive possessive - plural	vikáriuséi	vikáriusokéi

Possessive forms of vikárius
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vikáriusom	vikáriusaim
2nd person sing.	vikáriusod	vikáriusaid
3rd person sing.	vikáriusa	vikáriusai
1st person plural	vikáriusunk	vikáriusaink
2nd person plural	vikáriusotok	vikáriusaitok
3rd person plural	vikáriusuk	vikáriusaik

Derived terms

• vikáriusi
• vikáriusság

 

References

1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

• vikárius in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN