abszurdum
Hungarian
Etymology
From Medieval Latin absurdum,[1] neuter of absurdus (“senseless”), from ab- + surdus (“deaf”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɒpsurdum]
Audio (file) - Hyphenation: ab‧szur‧dum
Noun
abszurdum (plural abszurdumok)
- absurdity
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | abszurdum | abszurdumok |
| accusative | abszurdumot | abszurdumokat |
| dative | abszurdumnak | abszurdumoknak |
| instrumental | abszurdummal | abszurdumokkal |
| causal-final | abszurdumért | abszurdumokért |
| translative | abszurdummá | abszurdumokká |
| terminative | abszurdumig | abszurdumokig |
| essive-formal | abszurdumként | abszurdumokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | abszurdumban | abszurdumokban |
| superessive | abszurdumon | abszurdumokon |
| adessive | abszurdumnál | abszurdumoknál |
| illative | abszurdumba | abszurdumokba |
| sublative | abszurdumra | abszurdumokra |
| allative | abszurdumhoz | abszurdumokhoz |
| elative | abszurdumból | abszurdumokból |
| delative | abszurdumról | abszurdumokról |
| ablative | abszurdumtól | abszurdumoktól |
| Possessive forms of abszurdum | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | abszurdumom | abszurdumaim |
| 2nd person sing. | abszurdumod | abszurdumaid |
| 3rd person sing. | abszurduma | abszurdumai |
| 1st person plural | abszurdumunk | abszurdumaink |
| 2nd person plural | abszurdumotok | abszurdumaitok |
| 3rd person plural | abszurdumuk | abszurdumaik |
Related terms
- abszurd
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN