utlædan
Old English
Etymology
From ūt- + lǣdan.
Verb
ūtlǣdan
- To lead out, bring out
Conjugation
Conjugation of ūtlǣdan (weak class 1)
infinitive | ūtlǣdan | tō ūtlǣdenne |
---|---|---|
indicative | present | past |
1st-person singular | ūtlǣde | ūtlǣdde |
2nd-person singular | ūtlǣdest | ūtlǣddest |
3rd-person singular | ūtlǣdeþ | ūtlǣdde |
plural | ūtlǣdaþ | ūtlǣddon |
subjunctive | present | past |
singular | ūtlǣde | ūtlǣdde |
plural | ūtlǣden | ūtlǣdden |
imperative | ||
singular | ūtlǣd | |
plural | ūtlǣdaþ | |
participle | present | past |
ūtlǣdende | ūtlǣded |
Descendants
- Middle English: outleden
- English: outlead