urbanizál

urbanizál

Hungarian

Etymology

From German urbanisieren. With -izál suffix.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈurbɒnizaːl]
• Hyphenation: ur‧ba‧ni‧zál

Verb

urbanizál

1. (transitive) to urbanize

Conjugation

conjugation of urbanizál

Infinitive			urbanizálni
Past participle			urbanizált
Present participle			urbanizáló
Future participle			urbanizálandó
Adverbial participle			urbanizálva
Potential			urbanizálhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	urbanizálok	urbanizálsz	urbanizál	urbanizálunk	urbanizáltok	urbanizálnak
		Definite	urbanizálom én téged/titeket urbanizállak	urbanizálod	urbanizálja	urbanizáljuk	urbanizáljátok	urbanizálják
	Past	Indefinite	urbanizáltam	urbanizáltál	urbanizált	urbanizáltunk	urbanizáltatok	urbanizáltak
		Definite	urbanizáltam én téged/titeket urbanizáltalak	urbanizáltad	urbanizálta	urbanizáltuk	urbanizáltátok	urbanizálták
Conditional mood	Present	Indefinite	urbanizálnék	urbanizálnál	urbanizálna	urbanizálnánk	urbanizálnátok	urbanizálnának
		Definite	urbanizálnám én téged/titeket urbanizálnálak	urbanizálnád	urbanizálná	urbanizálnánk	urbanizálnátok	urbanizálnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	urbanizáljak	urbanizálj or urbanizáljál	urbanizáljon	urbanizáljunk	urbanizáljatok	urbanizáljanak
		Definite	urbanizáljam én téged/titeket urbanizáljalak	urbanizáld or urbanizáljad	urbanizálja	urbanizáljuk	urbanizáljátok	urbanizálják
Conjugated infinitive			urbanizálnom	urbanizálnod	urbanizálnia	urbanizálnunk	urbanizálnotok	urbanizálniuk

Synonyms

• városiasít

Derived terms

• urbanizálódik

References

1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN