szuggesztív
Hungarian
Etymology
From German suggestiv.[1] With -ív ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsuɡːɛstiːv]
- Hyphenation: szug‧gesz‧tív
Adjective
szuggesztív (comparative szuggesztívebb, superlative legszuggesztívebb)
- suggestive
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szuggesztív | szuggesztívek |
| accusative | szuggesztívet | szuggesztíveket |
| dative | szuggesztívnek | szuggesztíveknek |
| instrumental | szuggesztívvel | szuggesztívekkel |
| causal-final | szuggesztívért | szuggesztívekért |
| translative | szuggesztívvé | szuggesztívekké |
| terminative | szuggesztívig | szuggesztívekig |
| essive-formal | szuggesztívként | szuggesztívekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szuggesztívben | szuggesztívekben |
| superessive | szuggesztíven | szuggesztíveken |
| adessive | szuggesztívnél | szuggesztíveknél |
| illative | szuggesztívbe | szuggesztívekbe |
| sublative | szuggesztívre | szuggesztívekre |
| allative | szuggesztívhez | szuggesztívekhez |
| elative | szuggesztívből | szuggesztívekből |
| delative | szuggesztívről | szuggesztívekről |
| ablative | szuggesztívtől | szuggesztívektől |
Derived terms
- szuggesztíven (or its variant szuggesztívan)
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN