szituáció
Hungarian
Etymology
Borrowed from Late Latin situatio.[1] With -áció ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsituaːt͡siʲoː]
- Hyphenation: szi‧tu‧á‧ció
Noun
szituáció (plural szituációk)
- situation
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szituáció | szituációk |
| accusative | szituációt | szituációkat |
| dative | szituációnak | szituációknak |
| instrumental | szituációval | szituációkkal |
| causal-final | szituációért | szituációkért |
| translative | szituációvá | szituációkká |
| terminative | szituációig | szituációkig |
| essive-formal | szituációként | szituációkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szituációban | szituációkban |
| superessive | szituáción | szituációkon |
| adessive | szituációnál | szituációknál |
| illative | szituációba | szituációkba |
| sublative | szituációra | szituációkra |
| allative | szituációhoz | szituációkhoz |
| elative | szituációból | szituációkból |
| delative | szituációról | szituációkról |
| ablative | szituációtól | szituációktól |
| Possessive forms of szituáció | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szituációm | szituációim |
| 2nd person sing. | szituációd | szituációid |
| 3rd person sing. | szituációja | szituációi |
| 1st person plural | szituációnk | szituációink |
| 2nd person plural | szituációtok | szituációitok |
| 3rd person plural | szituációjuk | szituációik |
Synonyms
- állapot
- helyzet
- körülmény
Derived terms
- szituációjú
- szituációs
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN