szandál

Hungarian

Etymology

A wanderword. Via multiple borrowing. Compare German Sandale, French sandale, Italian sandalo. Ultimately from Latin sandalium, from Ancient Greek σανδάλιον (sandálion), diminutive of σάνδαλον (sándalon, “sandal”).[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈsɒndaːl]
Hyphenation: szan‧dál
Rhymes: -aːl

Noun

szandál (plural szandálok)

sandal (a type of open shoe made up of straps or bands holding a sole to the foot)
Synonym: saru

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szandál	szandálok
accusative	szandált	szandálokat
dative	szandálnak	szandáloknak
instrumental	szandállal	szandálokkal
causal-final	szandálért	szandálokért
translative	szandállá	szandálokká
terminative	szandálig	szandálokig
essive-formal	szandálként	szandálokként
essive-modal	—	—
inessive	szandálban	szandálokban
superessive	szandálon	szandálokon
adessive	szandálnál	szandáloknál
illative	szandálba	szandálokba
sublative	szandálra	szandálokra
allative	szandálhoz	szandálokhoz
elative	szandálból	szandálokból
delative	szandálról	szandálokról
ablative	szandáltól	szandáloktól
non-attributive possessive - singular	szandálé	szandáloké
non-attributive possessive - plural	szandáléi	szandálokéi

Possessive forms of szandál
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szandálom	szandáljaim
2nd person sing.	szandálod	szandáljaid
3rd person sing.	szandálja	szandáljai
1st person plural	szandálunk	szandáljaink
2nd person plural	szandálotok	szandáljaitok
3rd person plural	szandáljuk	szandáljaik

References

szandál in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)