artikuláció
Hungarian
Etymology
Borrowed from Latin articulatio.[1] With -áció ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɒrtikulaːt͡siʲoː]
- Hyphenation: ar‧ti‧ku‧lá‧ció
Noun
artikuláció (plural artikulációk)
- articulation
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | artikuláció | artikulációk |
| accusative | artikulációt | artikulációkat |
| dative | artikulációnak | artikulációknak |
| instrumental | artikulációval | artikulációkkal |
| causal-final | artikulációért | artikulációkért |
| translative | artikulációvá | artikulációkká |
| terminative | artikulációig | artikulációkig |
| essive-formal | artikulációként | artikulációkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | artikulációban | artikulációkban |
| superessive | artikuláción | artikulációkon |
| adessive | artikulációnál | artikulációknál |
| illative | artikulációba | artikulációkba |
| sublative | artikulációra | artikulációkra |
| allative | artikulációhoz | artikulációkhoz |
| elative | artikulációból | artikulációkból |
| delative | artikulációról | artikulációkról |
| ablative | artikulációtól | artikulációktól |
| Possessive forms of artikuláció | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | artikulációm | artikulációim |
| 2nd person sing. | artikulációd | artikulációid |
| 3rd person sing. | artikulációja | artikulációi |
| 1st person plural | artikulációnk | artikulációink |
| 2nd person plural | artikulációtok | artikulációitok |
| 3rd person plural | artikulációjuk | artikulációik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN