rémisztő
Hungarian
Etymology
rémiszt + -ő
Pronunciation
- IPA(key): [ ˈreːmistøː]
- Hyphenation: ré‧misz‧tő
- Rhymes: -tøː
Participle
rémisztő
- present participle of rémiszt
Adjective
rémisztő (comparative rémisztőbb, superlative legrémisztőbb)
- scary, frightening, terrifying
- Synonyms: ijesztő, rémítő
Declension
Inflection of rémisztő | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | rémisztő | rémisztők rémisztőek |
accusative | rémisztőt | rémisztőket rémisztőeket |
dative | rémisztőnek | rémisztőknek rémisztőeknek |
instrumental | rémisztővel | rémisztőkkel rémisztőekkel |
causal-final | rémisztőért | rémisztőkért rémisztőekért |
translative | rémisztővé | rémisztőkké rémisztőekké |
terminative | rémisztőig | rémisztőkig rémisztőekig |
essive-formal | rémisztőként | rémisztőkként rémisztőekként |
essive-modal | — | — |
inessive | rémisztőben | rémisztőkben rémisztőekben |
superessive | rémisztőn | rémisztőkön rémisztőeken |
adessive | rémisztőnél | rémisztőknél rémisztőeknél |
illative | rémisztőbe | rémisztőkbe rémisztőekbe |
sublative | rémisztőre | rémisztőkre rémisztőekre |
allative | rémisztőhöz | rémisztőkhöz rémisztőekhez |
elative | rémisztőből | rémisztőkből rémisztőekből |
delative | rémisztőről | rémisztőkről rémisztőekről |
ablative | rémisztőtől | rémisztőktől rémisztőektől |
non-attributive possessive - singular | rémisztőé | rémisztőké rémisztőeké |
non-attributive possessive - plural | rémisztőéi | rémisztőkéi rémisztőekéi |
Further reading
- rémisztő in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.