mísz
Hungarian
Etymology
Borrowed from Yiddish מיאוס (mius), from Hebrew מִאוּס.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmiːs]
- Hyphenation: mísz
- Rhymes: -iːs
Adjective
mísz (comparative míszebb, superlative legmíszebb)
- (slang) bored, moody, unwelcoming
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | mísz | míszek |
accusative | míszt | míszeket |
dative | mísznek | míszeknek |
instrumental | mísszel | míszekkel |
causal-final | míszért | míszekért |
translative | mísszé | míszekké |
terminative | míszig | míszekig |
essive-formal | míszként | míszekként |
essive-modal | — | — |
inessive | míszben | míszekben |
superessive | míszen | míszeken |
adessive | mísznél | míszeknél |
illative | míszbe | míszekbe |
sublative | míszre | míszekre |
allative | míszhez | míszekhez |
elative | míszből | míszekből |
delative | míszről | míszekről |
ablative | mísztől | míszektől |
non-attributive possessive - singular | míszé | míszeké |
non-attributive possessive - plural | míszéi | míszekéi |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN