meggondolatlan
Hungarian
Etymology
meggondol (“to consider”) + -atlan (“-less, without”, adjective-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ ˈmɛɡːondolɒtlɒn]
- Hyphenation: meg‧gon‧do‧lat‧lan
- Rhymes: -ɒn
Adjective
meggondolatlan (comparative meggondolatlanabb, superlative legmeggondolatlanabb)
- hasty, thoughtless, inconsiderate
- Synonyms: kapkodó, hebehurgya
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | meggondolatlan | meggondolatlanok |
| accusative | meggondolatlant | meggondolatlanokat |
| dative | meggondolatlannak | meggondolatlanoknak |
| instrumental | meggondolatlannal | meggondolatlanokkal |
| causal-final | meggondolatlanért | meggondolatlanokért |
| translative | meggondolatlanná | meggondolatlanokká |
| terminative | meggondolatlanig | meggondolatlanokig |
| essive-formal | meggondolatlanként | meggondolatlanokként |
| essive-modal | meggondolatlanul | — |
| inessive | meggondolatlanban | meggondolatlanokban |
| superessive | meggondolatlanon | meggondolatlanokon |
| adessive | meggondolatlannál | meggondolatlanoknál |
| illative | meggondolatlanba | meggondolatlanokba |
| sublative | meggondolatlanra | meggondolatlanokra |
| allative | meggondolatlanhoz | meggondolatlanokhoz |
| elative | meggondolatlanból | meggondolatlanokból |
| delative | meggondolatlanról | meggondolatlanokról |
| ablative | meggondolatlantól | meggondolatlanoktól |
| non-attributive possessive - singular | meggondolatlané | meggondolatlanoké |
| non-attributive possessive - plural | meggondolatlanéi | meggondolatlanokéi |
Derived terms
- meggondolatlanság
Further reading
- meggondolatlan in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.