megegyezik

megegyezik

Hungarian

Etymology

meg- +‎ egyezik

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡɛɟːɛzik]
• Hyphenation: meg‧egye‧zik
• Rhymes: -ɛzik

Verb

megegyezik

1. (intransitive) to match, to be the same

   A két dokumentum megegyezik. ― The two files are the same.

   Synonym: azonos

2. (intransitive) to agree (to make a stipulation by way of settling differences or determining a price; to exchange promises; to come to terms or to a common resolve; with someone: -val/-vel, on something: -ban/-ben)

   Synonym: megállapodik

Conjugation

conjugation of megegyezik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megegyezem or megegyezek	megegyezel	megegyezik	megegyezünk	megegyeztek	megegyeznek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	megegyeztem	megegyeztél	megegyezett	megegyeztünk	megegyeztetek	megegyeztek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megegyeznék	megegyeznél	megegyezne	megegyeznénk	megegyeznétek	megegyeznének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megegyezzek  or megegyezzem	megegyezz or megegyezzél	megegyezzen	megegyezzünk	megegyezzetek	megegyezzenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	megegyezni		megegyeznem	megegyezned	megegyeznie	megegyeznünk	megegyeznetek	megegyezniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			megegyezés	megegyező	megegyezett	―	megegyezve	megegyezhet

Derived terms

• megegyezés

 

Further reading

• megegyezik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN