kömény
Hungarian
Etymology
A wanderword, arrived to Hungarian possibly via German, but a West Slavic borrowing cannot be excluded, either. Compare German Kümmel, Greek κύμινο (kýmino), from Latin cuminum, from Ancient Greek κύμινον (kúminon).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkømeːɲ]
- Hyphenation: kö‧mény
Noun
kömény (plural kömények)
- caraway (plant, Carum carvi)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kömény | kömények |
| accusative | köményt | köményeket |
| dative | köménynek | köményeknek |
| instrumental | köménnyel | köményekkel |
| causal-final | köményért | köményekért |
| translative | köménnyé | köményekké |
| terminative | köményig | köményekig |
| essive-formal | köményként | köményekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | köményben | köményekben |
| superessive | köményen | köményeken |
| adessive | köménynél | köményeknél |
| illative | köménybe | köményekbe |
| sublative | köményre | köményekre |
| allative | köményhez | köményekhez |
| elative | köményből | köményekből |
| delative | köményről | köményekről |
| ablative | köménytől | köményektől |
| Possessive forms of kömény | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | köményem | köményeim |
| 2nd person sing. | köményed | köményeid |
| 3rd person sing. | köménye | köményei |
| 1st person plural | köményünk | köményeink |
| 2nd person plural | köményetek | köményeitek |
| 3rd person plural | köményük | köményeik |
Synonyms
- fűszerkömény
- keménymag (folksy)
Derived terms
- édeskömény
- római kömény
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN