kornyikál

kornyikál

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeic (sound-imitative) root + -kál (frequentative suffix).[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkorɲikaːl]
• Hyphenation: kor‧nyi‧kál

Verb

kornyikál

1. (transitive, intransitive, derogatory) to caterwaul (to sing in an unpleasant, sharp, often dragging voice)

Conjugation

conjugation of kornyikál

Infinitive			kornyikálni
Past participle			kornyikált
Present participle			kornyikáló
Future participle			kornyikálandó
Adverbial participle			kornyikálva
Potential			kornyikálhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	kornyikálok	kornyikálsz	kornyikál	kornyikálunk	kornyikáltok	kornyikálnak
		Definite	kornyikálom én téged/titeket kornyikállak	kornyikálod	kornyikálja	kornyikáljuk	kornyikáljátok	kornyikálják
	Past	Indefinite	kornyikáltam	kornyikáltál	kornyikált	kornyikáltunk	kornyikáltatok	kornyikáltak
		Definite	kornyikáltam én téged/titeket kornyikáltalak	kornyikáltad	kornyikálta	kornyikáltuk	kornyikáltátok	kornyikálták
Conditional mood	Present	Indefinite	kornyikálnék	kornyikálnál	kornyikálna	kornyikálnánk	kornyikálnátok	kornyikálnának
		Definite	kornyikálnám én téged/titeket kornyikálnálak	kornyikálnád	kornyikálná	kornyikálnánk	kornyikálnátok	kornyikálnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	kornyikáljak	kornyikálj or kornyikáljál	kornyikáljon	kornyikáljunk	kornyikáljatok	kornyikáljanak
		Definite	kornyikáljam én téged/titeket kornyikáljalak	kornyikáld or kornyikáljad	kornyikálja	kornyikáljuk	kornyikáljátok	kornyikálják
Conjugated infinitive			kornyikálnom	kornyikálnod	kornyikálnia	kornyikálnunk	kornyikálnotok	kornyikálniuk

Derived terms

• kornyikálás

(With verbal prefixes):

• elkornyikál

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6