kertel

kertel

See also: kértél

Hungarian

Etymology

From the same stem as kerül +‎ -tel (frequentative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛrtɛl]
• Hyphenation: ker‧tel

Verb

kertel

1. (intransitive) to hedge (to evade the truth deliberately when answering questions)

   Ne kertelj, mondd meg az igazat! ― Don't hedge, tell the truth!

2. (archaic) to fence (to build a fence around the garden) as in this nursery rhyme :

   Én kis kertet kerteltem, bazsarózsát ültettem.

   Szél, szél fújdogálja, eső, eső veregeti, hú!

   I fenced a little garden, I planted a peony,

   Wind, wind keeps blowing it gently, rain, rain keeps falling on it gently, huh!

Conjugation

conjugation of kertel

Infinitive			kertelni
Past participle			kertelt
Present participle			kertelő
Future participle			-
Adverbial participle			kertelve
Potential			kertelhet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	kertelek	kertelsz	kertel	kertelünk	kerteltek	kertelnek
		Definite	intransitive verb, definite forms are not used
	Past	Indefinite	kerteltem	kerteltél	kertelt	kerteltünk	kerteltetek	kerteltek
		Definite	-
Conditional mood	Present	Indefinite	kertelnék	kertelnél	kertelne	kertelnénk	kertelnétek	kertelnének
		Definite	-
Subjunctive mood	Present	Indefinite	kerteljek	kertelj or kerteljél	kerteljen	kerteljünk	kerteljetek	kerteljenek
		Definite	-
Conjugated infinitive			kertelnem	kertelned	kertelnie	kertelnünk	kertelnetek	kertelniük

Synonyms

• csűr-csavar
• hebeg-habog
• hímez-hámoz
• kerülgeti, mint macska a forró kását
• kibúvókat keres
• kitér a válaszadás elől
• köntörfalaz
• mellébeszél
• ötöl-hatol

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN