igekötő
Hungarian
Etymology
ige + kötő
Pronunciation
- IPA(key): [ˈiɡɛkøtøː]
- Hyphenation: ige‧kö‧tő
Noun
igekötő (plural igekötők)
- (grammar) coverb, verbal prefix
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | igekötő | igekötők |
| accusative | igekötőt | igekötőket |
| dative | igekötőnek | igekötőknek |
| instrumental | igekötővel | igekötőkkel |
| causal-final | igekötőért | igekötőkért |
| translative | igekötővé | igekötőkké |
| terminative | igekötőig | igekötőkig |
| essive-formal | igekötőként | igekötőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | igekötőben | igekötőkben |
| superessive | igekötőn | igekötőkön |
| adessive | igekötőnél | igekötőknél |
| illative | igekötőbe | igekötőkbe |
| sublative | igekötőre | igekötőkre |
| allative | igekötőhöz | igekötőkhöz |
| elative | igekötőből | igekötőkből |
| delative | igekötőről | igekötőkről |
| ablative | igekötőtől | igekötőktől |
| Possessive forms of igekötő | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | igekötőm | igekötőim |
| 2nd person sing. | igekötőd | igekötőid |
| 3rd person sing. | igekötője | igekötői |
| 1st person plural | igekötőnk | igekötőink |
| 2nd person plural | igekötőtök | igekötőitek |
| 3rd person plural | igekötőjük | igekötőik |
See also
- (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, melléknév, névelő, névmás, névutó, módosítószó, mondatszó, segédige, számnév, viszonyszó, (Category: hu:Parts of speech)