hozzávetőleges
Hungarian
Etymology
hozzávetőleg (“approximately”, adverb) + -es
Pronunciation
- IPA(key): [ˈhozːaːvɛtøːlɛɡɛʃ]
- Hyphenation: hoz‧zá‧ve‧tő‧le‧ges
- Rhymes: -ɛʃ
Adjective
hozzávetőleges (comparative hozzávetőlegesebb, superlative leghozzávetőlegesebb)
- approximate
- Synonyms: megközelítő, körülbelüli
Declension
| Inflection of hozzávetőleges | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | hozzávetőleges | hozzávetőlegesek |
| accusative | hozzávetőlegeset hozzávetőlegest | hozzávetőlegeseket |
| dative | hozzávetőlegesnek | hozzávetőlegeseknek |
| instrumental | hozzávetőlegessel | hozzávetőlegesekkel |
| causal-final | hozzávetőlegesért | hozzávetőlegesekért |
| translative | hozzávetőlegessé | hozzávetőlegesekké |
| terminative | hozzávetőlegesig | hozzávetőlegesekig |
| essive-formal | hozzávetőlegesként | hozzávetőlegesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | hozzávetőlegesben | hozzávetőlegesekben |
| superessive | hozzávetőlegesen | hozzávetőlegeseken |
| adessive | hozzávetőlegesnél | hozzávetőlegeseknél |
| illative | hozzávetőlegesbe | hozzávetőlegesekbe |
| sublative | hozzávetőlegesre | hozzávetőlegesekre |
| allative | hozzávetőlegeshez | hozzávetőlegesekhez |
| elative | hozzávetőlegesből | hozzávetőlegesekből |
| delative | hozzávetőlegesről | hozzávetőlegesekről |
| ablative | hozzávetőlegestől | hozzávetőlegesektől |
| non-attributive possessive - singular | hozzávetőlegesé | hozzávetőlegeseké |
| non-attributive possessive - plural | hozzávetőlegeséi | hozzávetőlegesekéi |
Further reading
- hozzávetőleges in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.