felkiáltó
Hungarian
Etymology
felkiált (“to exclaim”) + -ó (present-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ ˈfɛlkijaːltoː]
- Hyphenation: fel‧ki‧ál‧tó
- Rhymes: -toː
Participle
felkiáltó
- present participle of felkiált
Adjective
felkiáltó (not comparable)
- (grammar) exclamatory
- Coordinate terms: kijelentő, kérdő, felszólító, óhajtó (modal types of sentences or clauses)
Declension
| Inflection of felkiáltó | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | felkiáltó | felkiáltók felkiáltóak |
| accusative | felkiáltót | felkiáltókat felkiáltóakat |
| dative | felkiáltónak | felkiáltóknak felkiáltóaknak |
| instrumental | felkiáltóval | felkiáltókkal felkiáltóakkal |
| causal-final | felkiáltóért | felkiáltókért felkiáltóakért |
| translative | felkiáltóvá | felkiáltókká felkiáltóakká |
| terminative | felkiáltóig | felkiáltókig felkiáltóakig |
| essive-formal | felkiáltóként | felkiáltókként felkiáltóakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | felkiáltóban | felkiáltókban felkiáltóakban |
| superessive | felkiáltón | felkiáltókon felkiáltóakon |
| adessive | felkiáltónál | felkiáltóknál felkiáltóaknál |
| illative | felkiáltóba | felkiáltókba felkiáltóakba |
| sublative | felkiáltóra | felkiáltókra felkiáltóakra |
| allative | felkiáltóhoz | felkiáltókhoz felkiáltóakhoz |
| elative | felkiáltóból | felkiáltókból felkiáltóakból |
| delative | felkiáltóról | felkiáltókról felkiáltóakról |
| ablative | felkiáltótól | felkiáltóktól felkiáltóaktól |
| non-attributive possessive - singular | felkiáltóé | felkiáltóké felkiáltóaké |
| non-attributive possessive - plural | felkiáltóéi | felkiáltókéi felkiáltóakéi |
Derived terms
- felkiáltójel
Further reading
- felkiáltó in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.