fedd

fedd

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛdː]
• Hyphenation: fedd

Verb

fedd

1. (transitive, literary) to reprimand, reprove, rebuke, reproach

   Synonyms: szid, dorgál, megró, korhol, elmarasztal, szemére hány, szemére vet

Conjugation

conjugation of fedd

Infinitive			feddni
Past participle			feddett
Present participle			feddő
Future participle			feddendő
Adverbial participle			feddve
Potential			feddhet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	feddek	feddsz	fedd	feddünk	feddtek	feddnek
		Definite	feddem én téged/titeket feddlek	fedded	feddi	feddjük	fedditek	feddik
	Past	Indefinite	feddtem	feddtél	feddett	feddtünk	feddtetek	feddtek
		Definite	feddtem én téged/titeket feddtelek	feddted	feddte	feddtük	feddtétek	feddték
Conditional mood	Present	Indefinite	feddnék	feddnél	feddne	feddnénk	feddnétek	feddnének
		Definite	feddném én téged/titeket feddnélek	feddnéd	feddné	feddnénk	feddnétek	feddnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	feddjek	feddj or feddjél	feddjen	feddjünk	feddjetek	feddjenek
		Definite	feddjem én téged/titeket feddjelek	feddd or feddjed	feddje	feddjük	feddjétek	feddjék
Conjugated infinitive			feddnem	feddned	feddnie	feddnünk	feddnetek	feddniük

Derived terms

• feddés
• feddhetetlen
• feddő

(With verbal prefixes):

• megfedd

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN