effascinate

English

Etymology

Latin effascinare.

Verb

effascinate (third-person singular simple present effascinates, present participle effascinating, simple past and past participle effascinated)

(obsolete) To charm; to bewitch.
- 1681, Joseph Glanvill, Sadducismus Triumphatus
  [they] were deluded, effascinated and befooled with his [Descartes'] jocular Subtilty and prestigious Abstractions there

References

effascinate in Webster’s Revised Unabridged Dictionary, G. & C. Merriam, 1913

Anagrams

caffeinates

单词	effascinate
释义	effascinate English Etymology Latin effascinare. Verb effascinate (third-person singular simple present effascinates, present participle effascinating, simple past and past participle effascinated) (obsolete) To charm; to bewitch. 1681, Joseph Glanvill, Sadducismus Triumphatus [they] were deluded, effascinated and befooled with his [Descartes'] jocular Subtilty and prestigious Abstractions there References effascinate in Webster’s Revised Unabridged Dictionary, G. & C. Merriam, 1913 Anagrams caffeinates
随便看	közgyűlés közgyűlési közhely közhelyek -közi közi közigazgatás közigazgatási -közik közismert közjavak közjó közjóért közkedvelt közkincs közkutak közkívánat közkívánatra közkönyvtár közkút közlekedik közlekedés közlekedések közlekedési közlekedési lámpa