csíny
Hungarian
Etymology
Split from csín (“order, way, trick”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡ʃiːɲ]
- Hyphenation: csíny
Noun
csíny (plural csínyek)
- prank, mischief, trick, practical joke
- Synonyms: kópéság, pajkosság
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | csíny | csínyek |
| accusative | csínyt | csínyeket |
| dative | csínynek | csínyeknek |
| instrumental | csínnyel | csínyekkel |
| causal-final | csínyért | csínyekért |
| translative | csínnyé | csínyekké |
| terminative | csínyig | csínyekig |
| essive-formal | csínyként | csínyekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | csínyben | csínyekben |
| superessive | csínyen | csínyeken |
| adessive | csínynél | csínyeknél |
| illative | csínybe | csínyekbe |
| sublative | csínyre | csínyekre |
| allative | csínyhez | csínyekhez |
| elative | csínyből | csínyekből |
| delative | csínyről | csínyekről |
| ablative | csínytől | csínyektől |
| Possessive forms of csíny | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | csínyem | csínyeim csínyjeim |
| 2nd person sing. | csínyed | csínyeid csínyjeid |
| 3rd person sing. | csínye csínyje | csínyei csínyjei |
| 1st person plural | csínyünk | csínyeink csínyjeink |
| 2nd person plural | csínyetek | csínyeitek csínyjeitek |
| 3rd person plural | csínyük csínyjük | csínyeik csínyjeik |
Derived terms
- államcsíny
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
Further reading
- csíny in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
- csíny in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031