bődül

bődül

See also: bodul and bódul

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbøːdyl]
• Hyphenation: bő‧dül
• Rhymes: -yl

Verb

bődül

1. (intransitive) to give a roar, to bellow, to blat (especially of a cow, a bull, a lion, or other large animal)

Conjugation

conjugation of bődül

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	bődülök	bődülsz	bődül	bődülünk	bődültök	bődülnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	bődültem	bődültél	bődült	bődültünk	bődültetek	bődültek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	bődülnék	bődülnél	bődülne	bődülnénk	bődülnétek	bődülnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	bődüljek	bődülj or bődüljél	bődüljön	bődüljünk	bődüljetek	bődüljenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	bődülni		bődülnöm	bődülnöd	bődülnie	bődülnünk	bődülnötök	bődülniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			bődülés	bődülő	bődült	―	bődülve	bődülhet

Derived terms

• bődülés
• bődület → bődületes
• bődülő

 

(With verbal prefixes):

• belebődül
• elbődül
• felbődül
• megbődül
• nekibődül
• rábődül

Further reading

• bődül in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• bődül in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2022)