boldogul

boldogul

Hungarian

Etymology

boldog +‎ -ul

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈboldoɡul]
• Hyphenation: bol‧do‧gul
• Rhymes: -ul

Verb

boldogul

1. (intransitive) to prosper, thrive, get on, succeed in something (-ban/-ben)
2. (intransitive) (can) handle, (can) manage, (can) cope with something (-val/-vel)

Conjugation

conjugation of boldogul

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	boldogulok	boldogulsz	boldogul	boldogulunk	boldogultok	boldogulnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	boldogultam	boldogultál	boldogult	boldogultunk	boldogultatok	boldogultak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	boldogulnék	boldogulnál	boldogulna	boldogulnánk	boldogulnátok	boldogulnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	boldoguljak	boldogulj or boldoguljál	boldoguljon	boldoguljunk	boldoguljatok	boldoguljanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	boldogulni		boldogulnom	boldogulnod	boldogulnia	boldogulnunk	boldogulnotok	boldogulniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			boldogulás	boldoguló	boldogult	―	boldogulva	boldogulhat

Derived terms

• boldogulás

 

(With verbal prefixes):

• elboldogul
• megboldogul

Related terms

• boldogít

 

Further reading

• boldogul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• boldogul in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)