bogyó

Hungarian

Etymology

From Proto-Uralic *pola (“berry”)[1] + -ó (diminutive suffix). Cognates include Southern Mansi po̰l, Northern Mansi пил (pil), Komi-Zyrian пул (pul, “cowberry”), Finnish puola (“cowberry”).[2]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈboɟoː]
Hyphenation: bo‧gyó

Noun

bogyó (plural bogyók)

berry
(informal) pill, tablet

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	bogyó	bogyók
accusative	bogyót	bogyókat
dative	bogyónak	bogyóknak
instrumental	bogyóval	bogyókkal
causal-final	bogyóért	bogyókért
translative	bogyóvá	bogyókká
terminative	bogyóig	bogyókig
essive-formal	bogyóként	bogyókként
essive-modal	—	—
inessive	bogyóban	bogyókban
superessive	bogyón	bogyókon
adessive	bogyónál	bogyóknál
illative	bogyóba	bogyókba
sublative	bogyóra	bogyókra
allative	bogyóhoz	bogyókhoz
elative	bogyóból	bogyókból
delative	bogyóról	bogyókról
ablative	bogyótól	bogyóktól

Possessive forms of bogyó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bogyóm	bogyóim
2nd person sing.	bogyód	bogyóid
3rd person sing.	bogyója	bogyói
1st person plural	bogyónk	bogyóink
2nd person plural	bogyótok	bogyóitok
3rd person plural	bogyójuk	bogyóik

Derived terms

bogyójú
bogyózik

(Compound words):

csipkebogyó
csodabogyó
olívabogyó

References

Entry #789 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN