blamíroz

blamíroz

Hungarian

Etymology

From German blamieren (“to disgrace”), from French blâmer (“to reprove”), from Old French blasmer, from Late Latin blasphermare (“to revile”). With the suffix -íroz.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈblɒmiːroz]
• Hyphenation: bla‧mí‧roz

Verb

blamíroz

1. (transitive, archaic) to disgrace someone

Conjugation

conjugation of blamíroz

Infinitive			blamírozni
Past participle			blamírozott
Present participle			blamírozó
Future participle			blamírozandó
Adverbial participle			blamírozva
Potential			blamírozhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	blamírozok	blamírozol	blamíroz	blamírozunk	blamíroztok	blamíroznak
		Definite	blamírozom én téged/titeket blamírozlak	blamírozod	blamírozza	blamírozzuk	blamírozzátok	blamírozzák
	Past	Indefinite	blamíroztam	blamíroztál	blamírozott	blamíroztunk	blamíroztatok	blamíroztak
		Definite	blamíroztam én téged/titeket blamíroztalak	blamíroztad	blamírozta	blamíroztuk	blamíroztátok	blamírozták
Conditional mood	Present	Indefinite	blamíroznék	blamíroznál	blamírozna	blamíroznánk	blamíroznátok	blamíroznának
		Definite	blamíroznám én téged/titeket blamíroználak	blamíroznád	blamírozná	blamíroznánk	blamíroznátok	blamíroznák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	blamírozzak	blamírozz or blamírozzál	blamírozzon	blamírozzunk	blamírozzatok	blamírozzanak
		Definite	blamírozzam én téged/titeket blamírozzalak	blamírozd or blamírozzad	blamírozza	blamírozzuk	blamírozzátok	blamírozzák
Conjugated infinitive			blamíroznom	blamíroznod	blamíroznia	blamíroznunk	blamíroznotok	blamírozniuk

Derived terms

• blamál

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN