bilincsel

bilincsel

Hungarian

Etymology

bilincs +‎ -el (verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbilint͡ʃɛl]
• Hyphenation: bi‧lin‧csel

Verb

bilincsel

1. (transitive) to handcuff, shackle, fetter (to bind a person or animal using chains or other similar objects)

Conjugation

conjugation of bilincsel

Infinitive			bilincselni
Past participle			bilincselt
Present participle			bilincselő
Future participle			bilincselendő
Adverbial participle			bilincselve
Potential			bilincselhet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	bilincselek	bilincselsz	bilincsel	bilincselünk	bilincseltek	bilincselnek
		Definite	bilincselem én téged/titeket bilincsellek	bilincseled	bilincseli	bilincseljük	bilincselitek	bilincselik
	Past	Indefinite	bilincseltem	bilincseltél	bilincselt	bilincseltünk	bilincseltetek	bilincseltek
		Definite	bilincseltem én téged/titeket bilincseltelek	bilincselted	bilincselte	bilincseltük	bilincseltétek	bilincselték
Conditional mood	Present	Indefinite	bilincselnék	bilincselnél	bilincselne	bilincselnénk	bilincselnétek	bilincselnének
		Definite	bilincselném én téged/titeket bilincselnélek	bilincselnéd	bilincselné	bilincselnénk	bilincselnétek	bilincselnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	bilincseljek	bilincselj or bilincseljél	bilincseljen	bilincseljünk	bilincseljetek	bilincseljenek
		Definite	bilincseljem én téged/titeket bilincseljelek	bilincseld or bilincseljed	bilincselje	bilincseljük	bilincseljétek	bilincseljék
Conjugated infinitive			bilincselnem	bilincselned	bilincselnie	bilincselnünk	bilincselnetek	bilincselniük

Derived terms

• bilincselés

(With verbal prefixes):

• hozzábilincsel
• lebilincsel
• megbilincsel
• odabilincsel
• rábilincsel