bevált
See also: bevalt
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈbɛvaːlt]
- Hyphenation: be‧vált
Etymology 1
be- + vált
Verb
bevált
- (transitive) to change (money)
- (transitive) to redeem (e.g. a coupon)
- (transitive) to keep or redeem (one's promise), to fulfil (hopes or expectations), to make good on (a promise or a threat)
Conjugation
conjugation of bevált
| 1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd p. sg formal | 1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd p. pl formal | |||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Indicative mood | Present | Indefinite | beváltok | beváltasz | bevált | beváltunk | beváltotok | beváltanak |
| Definite | beváltom | beváltod | beváltja | beváltjuk | beváltjátok | beváltják | ||
| 2nd-p. object | beváltalak | ― | ||||||
| Past | Indefinite | beváltottam | beváltottál | beváltott | beváltottunk | beváltottatok | beváltottak | |
| Definite | beváltottam | beváltottad | beváltotta | beváltottuk | beváltottátok | beváltották | ||
| 2nd-p. object | beváltottalak | ― | ||||||
| Conditional mood | Present | Indefinite | beváltanék | beváltanál | beváltana | beváltanánk | beváltanátok | beváltanának |
| Definite | beváltanám | beváltanád | beváltaná | beváltanánk | beváltanátok | beváltanák | ||
| 2nd-p. object | beváltanálak | ― | ||||||
| Subjunctive mood | Present | Indefinite | beváltsak | beválts or beváltsál | beváltson | beváltsunk | beváltsatok | beváltsanak |
| Definite | beváltsam | beváltsd or beváltsad | beváltsa | beváltsuk | beváltsátok | beváltsák | ||
| 2nd-p. object | beváltsalak | ― | ||||||
| Infinitive | beváltani | beváltanom | beváltanod | beváltania | beváltanunk | beváltanotok | beváltaniuk | |
| Other nonfinite verb forms | Verbal noun | Present participle | Past participle | Future part. | Adverbial part. | Potential | ||
| beváltás | beváltó | beváltott | beváltandó | beváltva | beválthat | |||
Derived terms
- beváltás
Etymology 2
beválik + -t
Verb
bevált
- third-person singular indicative past indefinite of beválik
- past participle of beválik
Adjective
bevált (not comparable)
- tested, proven (that who or which has proved to be up to some task)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | bevált | beváltak |
| accusative | beváltat | beváltakat |
| dative | beváltnak | beváltaknak |
| instrumental | beválttal | beváltakkal |
| causal-final | beváltért | beváltakért |
| translative | beválttá | beváltakká |
| terminative | beváltig | beváltakig |
| essive-formal | beváltként | beváltakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | beváltban | beváltakban |
| superessive | beválton | beváltakon |
| adessive | beváltnál | beváltaknál |
| illative | beváltba | beváltakba |
| sublative | beváltra | beváltakra |
| allative | beválthoz | beváltakhoz |
| elative | beváltból | beváltakból |
| delative | beváltról | beváltakról |
| ablative | beválttól | beváltaktól |
| non-attributive possessive - singular | beválté | beváltaké |
| non-attributive possessive - plural | beváltéi | beváltakéi |
Further reading
- (to change, redeem, or fulfil): bevált in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
- (tested, proven): bevált in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.