belű
See also: belu and bélű
Hungarian
Etymology
bél (“intestine; internal part [in various senses]”) + -ű (adjective-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈbɛlyː]
- Hyphenation: be‧lű
Adjective
belű (not comparable)
- Alternative form of bélű
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | belű | belűek |
| accusative | belűt | belűeket |
| dative | belűnek | belűeknek |
| instrumental | belűvel | belűekkel |
| causal-final | belűért | belűekért |
| translative | belűvé | belűekké |
| terminative | belűig | belűekig |
| essive-formal | belűként | belűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | belűben | belűekben |
| superessive | belűn | belűeken |
| adessive | belűnél | belűeknél |
| illative | belűbe | belűekbe |
| sublative | belűre | belűekre |
| allative | belűhöz | belűekhez |
| elative | belűből | belűekből |
| delative | belűről | belűekről |
| ablative | belűtől | belűektől |
Coordinate terms
- (second elements of body part compounds) testű, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, patájú, pofájú, sarkú, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tüdejű, ujjú, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, törzsű, virágú