استكراه
Arabic
Noun
اِسْتِكْرَاه • (istikrāh) m
- verbal noun of اِسْتَكْرَهَ (istakraha) (form X)
Declension
Declension of noun اِسْتِكْرَاه (istikrāh)
Singular | basic singular triptote | ||
---|---|---|---|
Indefinite | Definite | Construct | |
Informal | اِسْتِكْرَاه istikrāh | الِاسْتِكْرَاه al-istikrāh | اِسْتِكْرَاه istikrāh |
Nominative | اِسْتِكْرَاهٌ istikrāhun | الِاسْتِكْرَاهُ al-istikrāhu | اِسْتِكْرَاهُ istikrāhu |
Accusative | اِسْتِكْرَاهًا istikrāhan | الِاسْتِكْرَاهَ al-istikrāha | اِسْتِكْرَاهَ istikrāha |
Genitive | اِسْتِكْرَاهٍ istikrāhin | الِاسْتِكْرَاهِ al-istikrāhi | اِسْتِكْرَاهِ istikrāhi |