beleír

beleír

See also: beleir

Hungarian

Etymology

bele- +‎ ír

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbɛlɛjiːr]
• Hyphenation: be‧le‧ír
• Rhymes: -iːr

Verb

beleír

1. (transitive) to write into something (-ba/-be)

Conjugation

conjugation of beleír

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	beleírok	beleírsz	beleír	beleírunk	beleírtok	beleírnak
		Def.	beleírom	beleírod	beleírja	beleírjuk	beleírjátok	beleírják
		2nd-p. o.	beleírlak	―
	Past	Indef.	beleírtam	beleírtál	beleírt	beleírtunk	beleírtatok	beleírtak
		Def.	beleírtam	beleírtad	beleírta	beleírtuk	beleírtátok	beleírták
		2nd-p. o.	beleírtalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	beleírnék	beleírnál	beleírna	beleírnánk	beleírnátok	beleírnának
		Def.	beleírnám	beleírnád	beleírná	beleírnánk (or beleírnók)	beleírnátok	beleírnák
		2nd-p. o.	beleírnálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	beleírjak	beleírj or beleírjál	beleírjon	beleírjunk	beleírjatok	beleírjanak
		Def.	beleírjam	beleírd or beleírjad	beleírja	beleírjuk	beleírjátok	beleírják
		2nd-p. o.	beleírjalak	―
Infinitive	beleírni		beleírnom	beleírnod	beleírnia	beleírnunk	beleírnotok	beleírniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			beleírás	beleíró	beleírt	beleírandó	beleírva	beleírhat

Derived terms

• beleírás

 

Further reading

• beleír in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• beleír in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)