becsszó
Hungarian
Etymology
Syncopic form of becsületszó (“word of honor”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈbɛt͡ʃsoː]
- Hyphenation: becs‧szó
- Rhymes: -soː
Noun
becsszó (plural becsszók or becsszavak)
- (informal) Alternative form of becsületszó (“word of honor”, promise, or a pledge of one's good faith)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | becsszó | becsszavak |
| accusative | becsszót | becsszavakat |
| dative | becsszónak | becsszavaknak |
| instrumental | becsszóval | becsszavakkal |
| causal-final | becsszóért | becsszavakért |
| translative | becsszóvá | becsszavakká |
| terminative | becsszóig | becsszavakig |
| essive-formal | becsszóként | becsszavakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | becsszóban | becsszavakban |
| superessive | becsszón | becsszavakon |
| adessive | becsszónál | becsszavaknál |
| illative | becsszóba | becsszavakba |
| sublative | becsszóra | becsszavakra |
| allative | becsszóhoz | becsszavakhoz |
| elative | becsszóból | becsszavakból |
| delative | becsszóról | becsszavakról |
| ablative | becsszótól | becsszavaktól |
| non-attributive possessive - singular | becsszóé | becsszavaké |
| non-attributive possessive - plural | becsszóéi | becsszavakéi |
| Possessive forms of becsszó | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | becsszavam | becsszavaim |
| 2nd person sing. | becsszavad | becsszavaid |
| 3rd person sing. | becsszava | becsszavai |
| 1st person plural | becsszavunk | becsszavaink |
| 2nd person plural | becsszavatok | becsszavaitok |
| 3rd person plural | becsszavuk | becsszavaik |
or
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | becsszó | becsszók |
| accusative | becsszót | becsszókat |
| dative | becsszónak | becsszóknak |
| instrumental | becsszóval | becsszókkal |
| causal-final | becsszóért | becsszókért |
| translative | becsszóvá | becsszókká |
| terminative | becsszóig | becsszókig |
| essive-formal | becsszóként | becsszókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | becsszóban | becsszókban |
| superessive | becsszón | becsszókon |
| adessive | becsszónál | becsszóknál |
| illative | becsszóba | becsszókba |
| sublative | becsszóra | becsszókra |
| allative | becsszóhoz | becsszókhoz |
| elative | becsszóból | becsszókból |
| delative | becsszóról | becsszókról |
| ablative | becsszótól | becsszóktól |
| non-attributive possessive - singular | becsszóé | becsszóké |
| non-attributive possessive - plural | becsszóéi | becsszókéi |
| Possessive forms of becsszó | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | becsszóm | becsszóim |
| 2nd person sing. | becsszód | becsszóid |
| 3rd person sing. | becsszója | becsszói |
| 1st person plural | becsszónk | becsszóink |
| 2nd person plural | becsszótok | becsszóitok |
| 3rd person plural | becsszójuk | becsszóik |
Interjection
becsszó
- (informal) by my word, by my honor
Further reading
- becsszó in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2021)