őröl

őröl

See also: orol

Hungarian

Etymology

From Old Hungarian őr (“to grind, mill”) + -öl (“frequentative verb-forming suffix”). The verb őr was borrowed from a Chuvash-type Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries) in the form of *ävir-.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøːrøl]
• Hyphenation: őröl

Verb

őröl

1. (transitive) to grind, mill

Conjugation

conjugation of őröl

Infinitive			őrölni
Past participle			őrölt
Present participle			őrlő
Future participle			őrlendő
Adverbial participle			őrölve
Potential			őrölhet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	őrlök	őrölsz	őröl	őrlünk	őröltök	őrölnek
		Definite	őrlöm én téged/titeket őröllek	őrlöd	őrli	őröljük	őrlitek	őrlik
	Past	Indefinite	őröltem	őröltél	őrölt	őröltünk	őröltetek	őröltek
		Definite	őröltem én téged/titeket őröltelek	őrölted	őrölte	őröltük	őröltétek	őrölték
Conditional mood	Present	Indefinite	őrölnék	őrölnél	őrölne	őrölnénk	őrölnétek	őrölnének
		Definite	őrölném én téged/titeket őrölnélek	őrölnéd	őrölné	őrölnénk	őrölnétek	őrölnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	őröljek	őrölj or őröljél	őröljön	őröljünk	őröljetek	őröljenek
		Definite	őröljem én téged/titeket őröljelek	őröld or őröljed	őrölje	őröljük	őröljétek	őröljék
Conjugated infinitive			őrölnöm	őrölnöd	őrölnie	őrölnünk	őrölnötök	őrölniük

Derived terms

• őrlemény
• őrlés

(With verbal prefixes):

• felőröl
• kiőröl
• leőröl
• megőröl

(Expressions):

• Isten malmai lassan őrölnek
• teljes kiőrlésű

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN