ürít

ürít

See also: urit

Hungarian

Etymology

From the same unattested stem *ür- as üreg (“cavity, hole”) +‎ -ít. [1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈyriːt]
• Hyphenation: ürít

Verb

ürít

1. to empty, to purge
2. to urinate or defecate

Conjugation

conjugation of ürít

Infinitive			üríteni
Past participle			ürített
Present participle			ürítő
Future participle			ürítendő
Adverbial participle			ürítve
Potential			üríthet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	ürítek	ürítesz	ürít	ürítünk	ürítetek	ürítenek
		Definite	ürítem én téged/titeket ürítelek	üríted	üríti	ürítjük	ürítitek	ürítik
	Past	Indefinite	ürítettem	ürítettél	ürített	ürítettünk	ürítettetek	ürítettek
		Definite	ürítettem én téged/titeket ürítettelek	ürítetted	ürítette	ürítettük	ürítettétek	ürítették
Conditional mood	Present	Indefinite	ürítenék	ürítenél	ürítene	ürítenénk	ürítenétek	ürítenének
		Definite	üríteném én téged/titeket ürítenélek	ürítenéd	ürítené	ürítenénk	ürítenétek	ürítenék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	ürítsek	üríts or ürítsél	ürítsen	ürítsünk	ürítsetek	ürítsenek
		Definite	ürítsem én téged/titeket ürítselek	ürítsd or ürítsed	ürítse	ürítsük	ürítsétek	ürítsék
Conjugated infinitive			ürítenem	ürítened	ürítenie	ürítenünk	ürítenetek	üríteniük

Derived terms

• ürítés

(With verbal prefixes):

• kiürít

Related terms

• üreg
• üres
• ürül
• űr

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN