ülő
See also: ulo, Ülo, -ulo, ulo', and -uelo
Hungarian
Etymology
ül + -ő
Pronunciation
- IPA(key): [ˈyløː]
- Hyphenation: ülő
Adjective
ülő (not comparable)
- sitting, sedentary
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ülő | ülők |
| accusative | ülőt | ülőket |
| dative | ülőnek | ülőknek |
| instrumental | ülővel | ülőkkel |
| causal-final | ülőért | ülőkért |
| translative | ülővé | ülőkké |
| terminative | ülőig | ülőkig |
| essive-formal | ülőként | ülőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ülőben | ülőkben |
| superessive | ülőn | ülőkön |
| adessive | ülőnél | ülőknél |
| illative | ülőbe | ülőkbe |
| sublative | ülőre | ülőkre |
| allative | ülőhöz | ülőkhöz |
| elative | ülőből | ülőkből |
| delative | ülőről | ülőkről |
| ablative | ülőtől | ülőktől |
Derived terms
- ülőcsont
Verb
ülő
- present participle of ül