ücsörög
Hungarian
Etymology
A playful word formation from ül (“to sit”) + -rög (a frequentative suffix). [1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈyt͡ʃørøɡ]
- Hyphenation: ücsö‧rög
Verb
ücsörög
- to sit around
Conjugation
conjugation of ücsörög
Infinitive | ücsörögni | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Past participle | ücsörgött | |||||||
Present participle | ücsörgő | |||||||
Future participle | ücsörgendő | |||||||
Adverbial participle | ücsörögve | |||||||
Potential | ücsöröghet | |||||||
1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd person sg formal | 1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd person pl formal | |||
Indicative mood | Present | Indefinite | ücsörgök | ücsörögsz | ücsörög | ücsörgünk | ücsörögtök | ücsörögnek |
Definite | ücsörgöm én téged/titeket ücsöröglek | ücsörgöd | ücsörgi | ücsörögjük | ücsörgitek | ücsörgik | ||
Past | Indefinite | ücsörögtem | ücsörögtél | ücsörgött | ücsörögtünk | ücsörögtetek | ücsörögtek | |
Definite | ücsörögtem én téged/titeket ücsörögtelek | ücsörögted | ücsörögte | ücsörögtük | ücsörögtétek | ücsörögték | ||
Conditional mood | Present | Indefinite | ücsörögnék | ücsörögnél | ücsörögne | ücsörögnénk | ücsörögnétek | ücsörögnének |
Definite | ücsörögném én téged/titeket ücsörögnélek | ücsörögnéd | ücsörögné | ücsörögnénk | ücsörögnétek | ücsörögnék | ||
Subjunctive mood | Present | Indefinite | ücsörögjek | ücsörögj or ücsörögjél | ücsörögjön | ücsörögjünk | ücsörögjetek | ücsörögjenek |
Definite | ücsörögjem én téged/titeket ücsörögjelek | ücsörögd or ücsörögjed | ücsörögje | ücsörögjük | ücsörögjétek | ücsörögjék | ||
Conjugated infinitive | ücsörögnöm | ücsörögnöd | ücsörögnie | ücsörögnünk | ücsörögnötök | ücsörögniük |
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN