útmegszakítás
Hungarian
Etymology
út (“journey”) + megszakítás (“interruption”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈuːtmɛksɒkitaːʃ]
- Hyphenation: út‧meg‧sza‧kí‧tás
Noun
útmegszakítás (plural útmegszakítások)
- stopover (a short interruption in a journey or the place visited during such an interruption)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | útmegszakítás | útmegszakítások |
| accusative | útmegszakítást | útmegszakításokat |
| dative | útmegszakításnak | útmegszakításoknak |
| instrumental | útmegszakítással | útmegszakításokkal |
| causal-final | útmegszakításért | útmegszakításokért |
| translative | útmegszakítássá | útmegszakításokká |
| terminative | útmegszakításig | útmegszakításokig |
| essive-formal | útmegszakításként | útmegszakításokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | útmegszakításban | útmegszakításokban |
| superessive | útmegszakításon | útmegszakításokon |
| adessive | útmegszakításnál | útmegszakításoknál |
| illative | útmegszakításba | útmegszakításokba |
| sublative | útmegszakításra | útmegszakításokra |
| allative | útmegszakításhoz | útmegszakításokhoz |
| elative | útmegszakításból | útmegszakításokból |
| delative | útmegszakításról | útmegszakításokról |
| ablative | útmegszakítástól | útmegszakításoktól |
| non-attributive possessive - singular | útmegszakításé | útmegszakításoké |
| non-attributive possessive - plural | útmegszakításéi | útmegszakításokéi |
| Possessive forms of útmegszakítás | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | útmegszakításom | útmegszakításaim |
| 2nd person sing. | útmegszakításod | útmegszakításaid |
| 3rd person sing. | útmegszakítása | útmegszakításai |
| 1st person plural | útmegszakításunk | útmegszakításaink |
| 2nd person plural | útmegszakításotok | útmegszakításaitok |
| 3rd person plural | útmegszakításuk | útmegszakításaik |