útjuk
Hungarian
Etymology
út + -juk (possessive suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈuːcːuk]
- Hyphenation: út‧juk
Noun
útjuk
- third-person plural (single possession) possessive of út
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | útjuk | — |
| accusative | útjukat | — |
| dative | útjuknak | — |
| instrumental | útjukkal | — |
| causal-final | útjukért | — |
| translative | útjukká | — |
| terminative | útjukig | — |
| essive-formal | útjukként | — |
| essive-modal | — | — |
| inessive | útjukban | — |
| superessive | útjukon | — |
| adessive | útjuknál | — |
| illative | útjukba | — |
| sublative | útjukra | — |
| allative | útjukhoz | — |
| elative | útjukból | — |
| delative | útjukról | — |
| ablative | útjuktól | — |