összeütközés

Hungarian

From összeütközik +‎ -és.

összeütközés (plural összeütközések)

(literally) collision, coming together (instance of colliding)
Synonyms: ütközés, karambol
(figuratively) collision, conflict (incompatibility)
Synonym: ütközés
(figuratively) collision, conflict (opposition; contradiction; such as between differing or contending interests, views, purposes, etc.)
Synonyms: csörte, konfliktus, összecsapás
(figuratively) clash (angry argument)
Synonym: veszekedés
(military) clash, skirmish
Synonyms: összecsapás, összetűzés

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	összeütközés	összeütközések
accusative	összeütközést	összeütközéseket
dative	összeütközésnek	összeütközéseknek
instrumental	összeütközéssel	összeütközésekkel
causal-final	összeütközésért	összeütközésekért
translative	összeütközéssé	összeütközésekké
terminative	összeütközésig	összeütközésekig
essive-formal	összeütközésként	összeütközésekként
essive-modal	—	—
inessive	összeütközésben	összeütközésekben
superessive	összeütközésen	összeütközéseken
adessive	összeütközésnél	összeütközéseknél
illative	összeütközésbe	összeütközésekbe
sublative	összeütközésre	összeütközésekre
allative	összeütközéshez	összeütközésekhez
elative	összeütközésből	összeütközésekből
delative	összeütközésről	összeütközésekről
ablative	összeütközéstől	összeütközésektől
non-attributive possessive - singular	összeütközésé	összeütközéseké
non-attributive possessive - plural	összeütközéséi	összeütközésekéi

Possessive forms of összeütközés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	összeütközésem	összeütközéseim
2nd person sing.	összeütközésed	összeütközéseid
3rd person sing.	összeütközése	összeütközései
1st person plural	összeütközésünk	összeütközéseink
2nd person plural	összeütközésetek	összeütközéseitek
3rd person plural	összeütközésük	összeütközéseik