összetétel
Hungarian
Etymology
From the verb összetesz (“to join, compound”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈøsːɛteːtɛl]
- Hyphenation: ösz‧sze‧té‧tel
Noun
összetétel (plural összetételek)
- composition
- (grammar) compound word
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | összetétel | összetételek |
| accusative | összetételt | összetételeket |
| dative | összetételnek | összetételeknek |
| instrumental | összetétellel | összetételekkel |
| causal-final | összetételért | összetételekért |
| translative | összetétellé | összetételekké |
| terminative | összetételig | összetételekig |
| essive-formal | összetételként | összetételekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | összetételben | összetételekben |
| superessive | összetételen | összetételeken |
| adessive | összetételnél | összetételeknél |
| illative | összetételbe | összetételekbe |
| sublative | összetételre | összetételekre |
| allative | összetételhez | összetételekhez |
| elative | összetételből | összetételekből |
| delative | összetételről | összetételekről |
| ablative | összetételtől | összetételektől |
| Possessive forms of összetétel | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | összetételem | összetételeim |
| 2nd person sing. | összetételed | összetételeid |
| 3rd person sing. | összetétele | összetételei |
| 1st person plural | összetételünk | összetételeink |
| 2nd person plural | összetételetek | összetételeitek |
| 3rd person plural | összetételük | összetételeik |
Derived terms
- összetételű
References
- Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN