öröm
See also: orom and őröm
Hungarian
Etymology
Of debated origin. Either from a Proto-Finno-Ugric stem + -öm (noun-forming suffix), or derived from a stem of Turkic origin, the same as in örül (“to be happy, rejoice”) and örvend (“to have pleasure, enjoy”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈørøm]
Audio (file) - Hyphenation: öröm
- Rhymes: -øm
Noun
öröm (plural örömök or örömek)
- joy, pleasure
Declension
The forms with the linking vowel e (especially plural forms) are slightly archaic and more literary in style than those with ö.
| Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | öröm | örömök |
| accusative | örömöt | örömöket |
| dative | örömnek | örömöknek |
| instrumental | örömmel | örömökkel |
| causal-final | örömért | örömökért |
| translative | örömmé | örömökké |
| terminative | örömig | örömökig |
| essive-formal | örömként | örömökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | örömben | örömökben |
| superessive | örömön | örömökön |
| adessive | örömnél | örömöknél |
| illative | örömbe | örömökbe |
| sublative | örömre | örömökre |
| allative | örömhöz | örömökhöz |
| elative | örömből | örömökből |
| delative | örömről | örömökről |
| ablative | örömtől | örömöktől |
| non-attributive possessive - singular | örömé | örömöké |
| non-attributive possessive - plural | öröméi | örömökéi |
| Possessive forms of öröm | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | örömöm | örömeim |
| 2nd person sing. | örömöd | örömeid |
| 3rd person sing. | öröme | örömei |
| 1st person plural | örömünk | örömeink |
| 2nd person plural | örömötök | örömeitek |
| 3rd person plural | örömük | örömeik |
or
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | öröm | örömek |
| accusative | örömet | örömeket |
| dative | örömnek | örömeknek |
| instrumental | örömmel | örömekkel |
| causal-final | örömért | örömekért |
| translative | örömmé | örömekké |
| terminative | örömig | örömekig |
| essive-formal | örömként | örömekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | örömben | örömekben |
| superessive | örömen | örömeken |
| adessive | örömnél | örömeknél |
| illative | örömbe | örömekbe |
| sublative | örömre | örömekre |
| allative | örömhez | örömekhez |
| elative | örömből | örömekből |
| delative | örömről | örömekről |
| ablative | örömtől | örömektől |
| non-attributive possessive - singular | örömé | örömeké |
| non-attributive possessive - plural | öröméi | örömekéi |
| Possessive forms of öröm | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | örömem | örömeim |
| 2nd person sing. | örömed | örömeid |
| 3rd person sing. | öröme | örömei |
| 1st person plural | örömünk | örömeink |
| 2nd person plural | örömetek | örömeitek |
| 3rd person plural | örömük | örömeik |
Derived terms
- örömest
Compound words
- életöröm
- káröröm
- örömelv
- örömkönny
- örömszerzés
- örömteli
Expressions
- anyai örömök elé néz
- nincsen öröm üröm nélkül
- örömet szerez (and its variants: örömöt szerez, örömet okoz, örömöt okoz)
Related terms
- örül
- örvend
References
- Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- öröm in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN