örvény
Hungarian
Etymology
Of debated origin:[1]
- Borrowed from a Chuvash-type Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).
- From the verb őr (“to turn”) + -vény.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈørveːɲ]
Audio (file) - Hyphenation: ör‧vény
Noun
örvény (plural örvények)
- whirlpool, eddy, swirl
- abyss, pit, chasm, gulf
- (figuratively) whirl, turmoil
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | örvény | örvények |
| accusative | örvényt | örvényeket |
| dative | örvénynek | örvényeknek |
| instrumental | örvénnyel | örvényekkel |
| causal-final | örvényért | örvényekért |
| translative | örvénnyé | örvényekké |
| terminative | örvényig | örvényekig |
| essive-formal | örvényként | örvényekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | örvényben | örvényekben |
| superessive | örvényen | örvényeken |
| adessive | örvénynél | örvényeknél |
| illative | örvénybe | örvényekbe |
| sublative | örvényre | örvényekre |
| allative | örvényhez | örvényekhez |
| elative | örvényből | örvényekből |
| delative | örvényről | örvényekről |
| ablative | örvénytől | örvényektől |
| Possessive forms of örvény | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | örvényem | örvényeim |
| 2nd person sing. | örvényed | örvényeid |
| 3rd person sing. | örvénye | örvényei |
| 1st person plural | örvényünk | örvényeink |
| 2nd person plural | örvényetek | örvényeitek |
| 3rd person plural | örvényük | örvényeik |
Derived terms
- örvénylik
(Compound words):
- légörvény
- levélörvény
- szélörvény
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN