önelégültség
Hungarian
Etymology
önelégült (“self-satisfied”) + -ség (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈønɛleːɡylt͡ʃeːɡ]
- Hyphenation: ön‧elé‧gült‧ség
Noun
önelégültség (plural önelégültségek)
- self-satisfaction, smugness
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | önelégültség | önelégültségek |
| accusative | önelégültséget | önelégültségeket |
| dative | önelégültségnek | önelégültségeknek |
| instrumental | önelégültséggel | önelégültségekkel |
| causal-final | önelégültségért | önelégültségekért |
| translative | önelégültséggé | önelégültségekké |
| terminative | önelégültségig | önelégültségekig |
| essive-formal | önelégültségként | önelégültségekként |
| essive-modal | önelégültségül | — |
| inessive | önelégültségben | önelégültségekben |
| superessive | önelégültségen | önelégültségeken |
| adessive | önelégültségnél | önelégültségeknél |
| illative | önelégültségbe | önelégültségekbe |
| sublative | önelégültségre | önelégültségekre |
| allative | önelégültséghez | önelégültségekhez |
| elative | önelégültségből | önelégültségekből |
| delative | önelégültségről | önelégültségekről |
| ablative | önelégültségtől | önelégültségektől |
| non-attributive possessive - singular | önelégültségé | önelégültségeké |
| non-attributive possessive - plural | önelégültségéi | önelégültségekéi |
| Possessive forms of önelégültség | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | önelégültségem | önelégültségeim |
| 2nd person sing. | önelégültséged | önelégültségeid |
| 3rd person sing. | önelégültsége | önelégültségei |
| 1st person plural | önelégültségünk | önelégültségeink |
| 2nd person plural | önelégültségetek | önelégültségeitek |
| 3rd person plural | önelégültségük | önelégültségeik |