Ödön
See also: odon
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈødøn]
- Hyphenation: Ödön
Proper noun
Ödön
- A male given name.
Declension
| Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | Ödön | Ödönök |
| accusative | Ödönt | Ödönöket |
| dative | Ödönnek | Ödönöknek |
| instrumental | Ödönnel | Ödönökkel |
| causal-final | Ödönért | Ödönökért |
| translative | Ödönné | Ödönökké |
| terminative | Ödönig | Ödönökig |
| essive-formal | Ödönként | Ödönökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | Ödönben | Ödönökben |
| superessive | Ödönön | Ödönökön |
| adessive | Ödönnél | Ödönöknél |
| illative | Ödönbe | Ödönökbe |
| sublative | Ödönre | Ödönökre |
| allative | Ödönhöz | Ödönökhöz |
| elative | Ödönből | Ödönökből |
| delative | Ödönről | Ödönökről |
| ablative | Ödöntől | Ödönöktől |
| Possessive forms of Ödön | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | Ödönöm | Ödönjeim |
| 2nd person sing. | Ödönöd | Ödönjeid |
| 3rd person sing. | Ödönje | Ödönjei |
| 1st person plural | Ödönünk | Ödönjeink |
| 2nd person plural | Ödönötök | Ödönjeitek |
| 3rd person plural | Ödönjük | Ödönjeik |